Találkozó fiatal nő madagaszkári. Fenntartott: Madagaszkárban, szó jelentése, szinonimák, antonimák, példák
A Hasítás Garaczi önéletrajzi sorozatának Egy lemúr vallomásai ötödik része De önálló találkozó fiatal nő madagaszkári, megértéséhez nem követeli meg a többi olvasását noha természetesen kapcsolódnak is.
Erősen irodalmiak, gyakran költőiek. De az önéletrajzi jelleg mégis meghatározó bennük. A nagy európai irodalmakhoz képest a magyarban jelentősebb az önéletrajziság szerepe, ami szorosan összefügg a fikció háttérbe szorulásával. Ez talán történelmi eltolódás is.
Jókai és Mikszáth még nemzetközi szinten fikciósak, de Krúdynál már az önéletrajzi tendencia figyelhető meg. Kosztolányi is fikcionál, de az Aranysárkány vagy az Esti Kornél is erősen önreferens, vagy Márai Kassai polgárok, Ottlik Iskola a határon című művei szintén nagyrészt autobiografikus jellegűek, és így tovább.
Ezek gyakran olvasottabbak, mint az irodalmi művek. Például Csáth Géza legolvasottabb műve a Naplója. Pedig a novellái elég jók. Ez is arra utal, hogy a magyar magasirodalmi hagyomány és diskurzus kissé?
Olaszországban, a szicíliai Cataniában született ban, és még csak nem is tervezte, hogy misszionáriusként elhagyja szülőhelyét: "Ha valóban szükség van rá, akkor én is mehetek" - voltak azok a szavak, amelyek egy tartományi káptalan alatt kibuktak a száján. Ekkor már 37 éves volt. Még ma is, miután 36 évet töltött misszionáriusként Madagaszkáron, hálát ad Istennek minden "meglepetésért", ami az életében érte. Hogy ma Corselli atya Don Bosco szellemi fia, azt egy olyan szalézinak köszönheti, aki 65 évvel ezelőtt szó szerint rálépett az anyja lábára a buszon. Ez a kis incidens alkalom volt arra, hogy a kis Giovanni anyja megismerje a lehetőséget, hogy fia Pedarába, a szalézi intézetbe kerüljön.
De a fikciós mű diszkurzívabb, dialogikusabb, szabadabb. Az önéletrajziságot kötik az író valós viszonyai: szereplői valós emberek, nem lehet akármit írni velük kapcsolatban.
Ez nyilván a játék lényegéhez tartozik, a műfaj egyik fő érdekessége. Az önéletrajzi jellegű prózának hiába valós személyek és viszonyok a kiindulópontjai, ezek kevésbé valóságosak, amennyiben bizonyos aspektusaik nem érinthetők, például szemérem, személyiségi jogok és hasonló korlátozó tényezők miatt. A fikció sokkal nagyobb szabadságot ad épp a legszemélyesebb, legintimebb dolgok tárgyalásához; a legszubjektívebb tapasztalatok legobjektívebb feldolgozásához.
Fenntartott: Madagaszkárban, szó jelentése, szinonimák, antonimák, példák
A megismerés, a vizsgálódás, a kísérletezés, a teremtés hi-tech eszköze, terepe, médiuma; az angyalok nyelve. Nem véletlenül a legnépszerűbb és a legnemzetközibb zsáner.
A nagy európai nyelvű irodalmak mindenekelőtt ebben erősek. És hogy a magyar meg nem annyira, az az egyik legfőbb oka lehet annak, hogy oly kevés nemzetközi bestsellert ad a magyar próza. Az irodalomban a legszemélyesebb természetesen nagyon is része a legegyetemesebbnek. Nagy átlagban, tendenciájában azonban minél önéletrajzibb a mű, annál inkább történelmi dokumentum, pszichológiai esettanulmány, ego-mitologiko-ideologikus konstrukció stb.
A fikció mű-szerűbb és tematikusabb, az önéletrajziság parttalanabb. Na és — mondhatjuk erre, de attól nem lesz erősebb és nemzetközileg érdekesebb a magyar irodalom. Inkább a belterjesség és a narcizmus [3] veszélye fenyeget. A magyar kultúra egészen különleges, összetett, sokrétű és zavaros konglomeráció, ám ez kevés az eredetiséghez.
Az önéletrajzi mű definíció szerint az egyedi szférája, akár a főszereplőjét, akár a kontextusát nézzük. A művészet viszont, igaza van Hegelnek, a különös szférája, ahol az egyedi és az általános szövődnek össze ezerszeresen.
Eleve dadaisztikus költőként indult, de a Nincs alvás! A Hasítás mindenekelőtt, vagy legalábbis nem utolsó sorban, költői és mitikus. Nagyon önéletrajzi, de nagyon nem dokumentarista, nem tényszerű.
A cím akár erre a kettősségre, feszültségre is utalhatna. Irodalomelméleti illemszabály is, hogy az elbeszélőt meg kell különböztetnünk az írótól, [4] de a Hasítás esetében olyannyira rendszeres ez az elkülönböződés, hogy az író és az elbeszélő olykor már a fikciós művekre jellemző távolságban vannak egymástól.
Azaz lényeges pontokon nem pontosan önéletrajzi a mű. A tényszerűség és dokumentarizmus felszámolása főként a környezetet érinti, ami azonban értelemszerűen kihat az elbeszélőre magára is.
Egy tipikus példa: G. Lényegében egyetlen tényszerű referenciapont maradt meg, hogy a főszereplő—elbeszélőt G. Ellentétben a Mintha élnél as—es évekbeli jeleneteivel, ahol ezek valós nevükön futnak. De nyilván nemcsak a neveket, hanem magukat a szereplőket és az eseményeket is érinti ez: a fikcióra jellemző összekeverési, átszervezési műveleteket, változtatásokat, kihagyásokat, betoldásokat látunk. Az események között egyébként kevés kitalált lehet, de a szereplők fiktivizálódása az eseményeket is jócskán átstrukturálhatja.
Peru - Megkezdődött Luigi Bolla szalézi misszionárius boldoggáavatási folyamata
Minél közelebbi egy esemény a jelenhez, illetve egy szereplő kapcsolata az elbeszélőhöz, annál inkább fikciós jellegű. Talán másutt is, de a Hasításban már biztosan.
Minél inkább élő személyeket érint, annál kevésbé hiteles mint tényleges önéletrajz. Az találkozó fiatal nő madagaszkári, pszichológiai, sőt történelmi hitelességet ez persze elvileg ismerje meg az ember 50 feltétlenül érinti, de jelen esetben, gyakorlatilag, úgy vélem, igenis érinti. A találkozó fiatal nő madagaszkári Lemúr-könyvekben, amelyek a szerző gyerek- és iskoláskorát dolgozták fel, szintén felbukkan ez a technika, de azokban több volt a történelmi referencia, a dokumentarizmus.
Ennek egyik fő okát már érintettük. A gyermekkor fiatalkor már távoli, úgyszólván történelem. A régmúlt életeseményeinek mesés—mitikus jellege is erősebb lehet, és a dokumentarizmusa is.
Releváns jogdíjmentes képek
A gyermek régmúlt intim világának feltárása, ábrázolása irodalmilag is legitim — a jelenkori felnőtté viszont nem igazán a nyilvánosság elé való, pontosabban az egy másik műfaj: pletyka, bulvár és hasonlók. A Hasítással így egy nagyon furcsa műfaji hibrid jött létre. Ha a fent leírt tendenciát meghosszabbítjuk, akkor a Lemúr-sorozat folytatása igencsak különleges írói feladat lesz.
A fent említett egyszerű példát továbbgondolva: ha menyasszony kutya kötőfék elbeszélő elkezd beszélni a lányáról a sztori most már eljutott eddig, hogy ez időszerű legyenaz per definitionem igen más lesz, mint ha G. A többi szereplő esetében ugyanez a nehézség: ha minél közelebbiek, annál fikciósabbak, [5] akkor ott már teljesen fel kell számolódjon az önéletrajzi jelleg, vagy nagyon-nagyon áttételesen érvényesülhet csak.
Nézzünk néhány példát. Az anarchista Hajnal Bandi fontos figura a könyvben. Mintája többek szerint a Dixi néven közismert figura aki inkább szóbeli hagyományok által közvetítődött, mint művei által. Bizonyára így van, a legtöbb olvasóhoz hasonlóan nem szándékom ellenőrizni, mennyire dokumentarista dixis vagy mennyire kompozit nem-csak-dixis ez a figura.
De valószínű, hogy a névváltoztatást egyebek mellett ez utóbbi indokolja. Miki, a gyerekkori barát, az igen szigorú elveket valló inhibicionista művész, a szerző önkéntes állandó irodalmi tanácsadója és felettes énje, állítólag — határozottan állítja néhány kritikus — írói alteregó.
Higany egy darabig próbál az Ambaradan együttessel, amelyben a jól értesültek bízvást felismerhetik az A. Bizottság együttest pomáziak, vad dadaisták, amúgy képzőművészek, néhány szám címe és bizonyos szövegutalások is stimmelnekde nemcsak a zenekar neve, hanem tagjainak nevei is gondosan meg vannak változtatva. Például aligha ugyanez a szerző írt a Hófehérke és a hét törpe egy ideologikus parafrázisáról kritikát 84—86, igen vicces, a Nincs alvás!
A moly. Flávia, noha csak egyszer bukkan fel személyesen, szintén meghatározó szereplő a regényben. A nemzetközi hírességek Allen Ginsberg, Maria Schneider találkozó fiatal nő madagaszkári.
A helyi hírességek már kevésbé, mint láttuk, de itt is akad valós név Fényes Szabolcs, Kukorelly Endre. Megjegyzendő, hogy ez az erőteljes fiktivizáció új a korábbi Lemúr-kötetek szokásaihoz képest.
Farkas Zsolt: A madagaszkári dzsungelről. Egy lemúr vallomásai a novemberi Városligetből
A Mintha élnél as—es éveket megidéző részeiben kifejezetten erős a dokumentarizmus, ott valós szereplők valós neveken szerepelnek cserébe itt a legerősebb a budapesti alter szcéna orális epikája, az urbánlegendás mitologizmus meglehetősen antirealisztikus hatása.
Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a dokumentarista pontosságú és a fél fiktív—kevert figurák és események igen változatos kombinációit olvashatjuk a Hasításban.
Huszonhárom afrikai ország képviselői gyűltek össze Yaoundéban február 6-a és e között, hogy kicseréljék tapasztalataikat a szerzetesi életben felmerülő kérdésekről.
Ez azzal is összefüggésben lehet, hogy Garaczi egyre tudatosabb azzal kapcsolatban, hogy a szövegei sokak, például fiatalok számára olvashatók, sőt szórakoztatók legyenek, hogy a Lemúr-könyvek ne csak azoknak szóljanak, akik éltek a megidézett korokban, hogy olvasásuk ne csak a bennfentesek azonosítgatási sportja legyen.
Nem világos ugyanakkor, hogy a fikcionalizálás mennyire segíti ennek a problémának a megoldását.
ERDÉLYI PRÍMÁSOK 19. TALÁLKOZÓJA - 2016., # 1/4
Szembetűnő másfelől, hogy nem találjuk a műben azokat a valós figurákat, akikről viszonylag közismert, hogy G. A saját fejére mutat, itt egyelőre aktívabb, mint itt, most a szívére. Anya fodrászhoz megy, mielőtt Bélával találkozik, aki meg is dicséri a haját. Majd a találkozó után a villamosmegállóban: Anya kérdi, szeretem-e a doktor bácsit. Elkérem a bábuimat. Jön a villamos. Apa fölösleges pénzkidobásnak tartja a Bélát. A fiúk nem sírnak és nem járnak pszichológushoz.
Főleg nem egy burzsujhoz. Anyut nem engedik el többé délután munkából. A Béla, hallom az ajtó mögül. Vitatkoznak, apa hangja felcsattan, anya fojtott hangon védekezik. Iskolaérettségi beszélgetés a Szemere utcában. Ősz hajú, szemüveges nő kérdezget. Ismerem látásból, a szomszéd lépcsőházban lakik.
