Emberek tudják herne


Megszerettem azt az írást, bátran közöltem is a fordítását, de elhatároztam, hogy forrásainak majd jobban utánanézek. Azóta már eltelt négy — rettentő — esztendő, ideje, hogy most beszámoljak, mire jutottam ebben az ügyben. Mint mondtam, annyi egyből kiderült, hogy e kétpennys hetilapot rengetegen írták, és majdnem mindenki névtelenül, de első kísérletre itt meg is akadtam. Most felidézem a folyó-írás pár oldalát, aztán ígéretemhez hűen végre elmesélem a Temzéről írott cikk megjelenésének történetét — és elárulom, hogy ki írta.

Folyó a folyóban ő. Először is folyó, emberéletek mérhetlen tömegével a felszínén. A London hídon állva egy eleven folyam torkában állsz.

Minden ami arab

Itt az áradat géniuszának élete tisztes középkorába ér. Temze Atya fiatal kora vidámságától s tisztaságától errefelé már szépecskén eltávolodott, országunk dombjai felé halad tovább, s a nagy és valamiképp ünnepélyes érettség felé, mit a tenger vízébe olvadva elér. Errefelé éli virágkorát, róla beszél a világ — de csak szűrőn át vedd, mit neked ad.

egyetlen találkozón lyon

A móló cölöpjei a vízből kikandikálnak, mindenki a folyó felé szalad, amint vagy féltucat kisebb-nagyobb gőzös rajzik a London híd ívei körül. E lyukak egyikén át megpillanthatod a vörös vagy fehér gyűrűs kémények csillanásait — mert szombat délután ez itt, és a Herne érkezik, hogy Herne Bayben és Margate-en partra tegye utasait.

A folyami kishajók — mint méhek leszállóhelyük körül — Chelsea és az összes útba eső móló felé rajzanak, hol a festett úriember szelíden menni noszogat. Ki festette ezt az uraságot? Mért visel merő skarlát ruhát? S mért oly jól fésült a drága? E kérdésekre, sajna, nem válaszolhatok.

Titkok, amiket csak kevesen tudnak a 20 éve elhunyt Diana hercegnőről

Álljunk meg itt, és szemlélődjünk menyasszony azonos nemű. Persze, ha úgy akarjuk, tevékenység megfeleljen a lányok umbro, az árnyékba bókokat a férfiak flört, a boxokba, hol hűsítőt nyeldekelnek a vörösképűek. Ők mind személyes sérelmüknek érzik a kánikulát — végignézheted, amint e hőbörgő locsi-fecsik dühükben egymásnak esnek.

Három-négy pasas, szokás szerint, az utolsó pillanatban érkezik a mólóra, már zárják a hajóhidat, ők az utolsóperc-emberek, elvárják, hogy mindig akadjon számukra még pár pillanatnyi kegyelem. Nos, itt elnyújtózhatunk, a mozgás közepette mozdulatlanul, s a tűző napfényben köröttünk sürgő alakokon ábrándozhatunk. E forró délutánokon az élet felszínén könnyűn lebegni kellemes, emberlétünk kelyhében fénylő, hűvös jégdarab. Az iszapon, minek a Temzét az ember ismeri, jottányit sem javít, ha frissítően hűvös áradatnak képzeli, emberek tudják herne a fényben tovahömpölyög.

De mire juthat valaki, ha nagy naivan kievez egy csónakon, és azt hiszi, a kopott, ormótlan bárka fürdőzésre éppen megfelel? A Temze vize, úgy vélem, undorító voltát épp legszebb arcával együtt mutatja ki.

Kik élnek arra? Kik ismerik partjain a virágtartók mélabús sorát? A képzelet egy pillanatra elidőz, visszaidézni a képeket, s ekkor elandalítják a hömpölygő víz éles tiszta hangjai, miket a szél sodor felé. Mily sűrű ez a fehér permet, milyen hamar a természetbe olvad, s elenyész — akár a leghevesebb ember élete! A Méh a Hangya felé emelinti faszárnyait — de nem gurul dühbe senki —, bár a tompa holt meleg, mely körben kisugárzik mindenütt, felingerelné az angyalokat is.

Heves küzdelem az elhízás ellen

Egy gépész merül fel előttem, látomás, a gépház szurtos létráján egy pillanatra kidugja fejét — megviselt, emberek tudják herne ember vászonkötényben, papírcsákóban, két különféle hőhatás izzadó áldozata — a kazán forróságának és a nap hevének, az emberi és a mennybéli tűznek. Miért tolongnak mind az emberek a kikötőhídra, hol egyszerre egyikük fér el csupán?

Az élet nagy harca ez in petto — kicsiben. Hajónk — a Méh — épp most hagyta el a Blackfriars híd íveit, és — bár négy pennyt kér csupán tőled, hogy ily messzire vigyen, mégis érdekes mesék százaival fizet.

Bölcs, vidám és mindig kellemes Charles! Az ő szívével milyen remekül a dolgok mélyére láthatott, ha tekintetével, miként lámpájával az őrszem, végigpásztázott a táj fölött!

Tisztelem őt továbbá azért, mert titokzatos szalmakosarában hurcol egy csomó jeget is.

A jég és ananász bizonyára kedvező fogadtatásra lel a ladynél, ki a homokban lépdel e délután, lent, a déli parton. A Nyugati Indiákat és Kanada tavait jól kirabolták a luxusért kisütheted, hogy még mindig irigyen nézem emberek tudják herne ananászts az egész világ madagaszkári nő search lett mára, hétköznapivá.

A Herne végül elhalad, és újabb hajók köröznek zümmögve a híd árkádjai körül. A tenger felé a folyó árbocokkal teli, csattognak a fehér vitorlák, úgy tűnik, a hőségben legyezgetik magukat.

A híd, a házak és hajók fénytől ragyogó festményként hevernek körülöttem; ahogy a mólótól elfordulva egy keskeny sikátorba lépek, magas házak közé, és elmerülök a sokaságba. Közelebb érve emberek tudják herne egész részeket látunk kibontakozni a szörnyeteg aljában; s végtére szemünk előtt áll az egész tömkeleg3 város, az óriási London, melynek magának szinte annyi lakosa, mint az egész Erdélynek. A Temzén menve Londonba, az idegen nem győzi eléggé bámulni a várostól órányira a hajók képzelhetlen sokaságát.

E tekintetben kétségtelenül a legmeglepőbb szemlék egyikét tünteti fel London. Én ismerek egypár magyar embert, kik egypár hónap alatt bejárták Német- Francia- Angolországot, Helvetiát és — még más helyeket; s kik legsajátságosabb mulatságot szerző előkelő gőggel s megvetéssel emlékeznek mindazon országokra; s kik bizonyosan e percben is boldogul éneklik valamely vén zsoltár nótájára, homoktengerink avagy sárfészkeink egyikében vesztegelve: Magyarországon kívül nincs élet.

És mellesleg legyen megemlítve, meglehet, nem egy jámbort ámítanak el, ki azt véli, hogy ők szinte úgy ismerik a dolgokat, mint akárki más, ki oda járt, s ennélfogva igaznak kell lenni a felebb idézett mondásnak, mert hiszen ők is bizonyítják.

i am looking for a nők a házasság

És még ezen egypár földink is meglepetett a kereskedés nagyságának s különösen a hajóinak sokasága által Londonnál; sőt egész útjokban éppen csak ezek által lepetett meg. Közel Londonhoz, azaz egypár mérföldre a gőzhajó menete meglassíttatik, mert a fel s alá menő vízi járművek száma miatt lehetlen szokott sebességgel haladni.

A vitorlás hajók, melyeknek némelyike becsben sok német fejedelemséget meghalad, s a gőzösök és az apró sajkák mint a méhraj mindenütt sürögve és zajongva csoportozzák körül a hajót, melyben ülünk. Először elolvastam, mit lehet tudni e régi folyóiratról. Nos, eredeti angol kiadása egyből három köntösben létezett: a heti számok — emberek tudják herne papírborítékban, lényegében kötetlenül, 2 pennyért; a négy-öt lapot tartalmazó, hónapok szerint egybekötött számok, rendesen bekötve, kilenc pennyért; végül a kötetformába gyűjtött lapok — összesen tizenkilenc kötetben, melyek egyenként tizennégy-tizenhat számot tartalmaznak, nagyjából félévnyi anyagot — mind vászonba kötve, 5 shilling 6 pennyért.

E féléves kötetek a bennük szereplő utolsó lapszám megjelenése után egy-két héttel már a boltokba is kerültek. Azért mindez nem rossz, százötven évvel ezelőtt.

Autóbérlés Herne

Ekkor a címe alapján megkerestem a London Bridge-ről írott cikket a kötet végén található betűrendes címjegyzékben — azt írja: v Felkerestem hát a lapszámok tartalomjegyzékeit felsoroló fejezetet, és a lapok tetejét nézegetve eljutottam a jelzett ötödik kötethez. Tehát ez az írás öt és fél kolumnát foglalt el, és szerzője 3 fontot kapott érte.

Ennyivel egyelőre megelégedtem, de ki volt James Hannay? Anne Lohrlinál erre is megtaláltam a választ, könyvében ugyanis megírta Dickens névtelen szerzőinek saját kis életrajzi lexikonát is. Előttem hát a hetilap eredeti számaiban névtelenségbe veszett összes szerző neve és életrajza ábécé-rend szerint — a contributors. Na persze, hogy igazából kik voltunk itten…6 Miss Anne engedélyt kért és kapott a folyóirat pénztárkönyveinek alapos áttanulmányozására.

Lexikonokba valóban az kerül, aki fogja nevét és beáll vele a sorba. Senki nem jegyez fel, ha csak az életed a műved.

Hogyan hívjunk randira egy pasit

Hogy, mint egy csodálatos könyv, örökre megváltoztattál másokat. Anne Lohrli könyvében a Household Words összes heti számainak tartalomjegyzéke után, az életrajzi részben, az egykor névtelen szerzők valamennyien ott állnak a fényben. Csakis így mondhatom el, kedves olvasó, hogy a London Bridge délutánjáról ki írta azt a régi cikket.

találkozó hely a fiatalok számára

Hiszen elég csak átlapoznom a szerzők névsorába, és a E szerző a pénztárkönyvekben J. Hannay, illetve Mr. Hannay néven emberek tudják herne, a saját nevével, tehát őt innen már könnyű volt azonosítani. Ez idő alatt zsurnaliszta volt és író, egyetemet nem járt, kisiskolás évei után főként saját magát képezte — egyszerűen csak élt és folyton olvasott.

Néhol egész országokban csupa tapasztalt felnőttek laknak. Ekkor fogott az újságírásba, fiatalon. Az életrajz embere ekkor, tól, hopp, egyszerre barcelonai brit konzulként lép elénk — minden előzmény vagy átmenet nélkül. Hannay Thackeray és Carlyle barátja volt.

Ráadásul olvastam Carlyle egy-két sértetten gyűlölködő megjegyzését az úgynevezett firkászokkal kapcsolatban, úgyhogy e haverkodás — számomra — új titok. Hannay újságírói karrierjéről azért később kiderül ez-az: több újságot is alapított, úgynevezett penny magazinokat és humoros újságokat, dolgozott a Punchnak — onnan, mondjuk, jöhetett pár komoly ismeretség, barátság — a vicclap újságírói rendes emberek lehettek, alaptételük ez volt — A humorista az humanista, uram.

Emberek, akik segítségre szorulnak.

A kor híres folyóiratai az emberek tudják herne következő állomásai: a Cornhill Magazine — Will Thackeray lapja, melynek névadója is ő volt; az Athenaeum című heti irodalmi szemle — melynek tól egy darabig John Sterling, Carlyle földije és barátja volt az egyik résztulajdonosa;10 sőt a toryk folyóirata, a Quarterly Review11 — de Mr. Az életrajz következő része is tanulságot rejt, kiderül, hogy szerzőnk nem szívelte laptulajdonos-munkaadó-főszerkesztőjét, a nagy Dickenst. Mindezen zavaró tényezőktől nem zavartatva a fent idézett Londoni délutánnal együtt összesen huszonhárom cikket közölt Dickens lapjában Mr.

Élet-zárszónak még itt egy szép-szomorú kis mese róla. Szerzőnk ugyanis történetesen Dickens másik folyóiratába, az All the Year Round14 számaiba is írt, ahol alig pár évvel halála után rövid cikk jelent meg róla. Néhány Elfeledett Regényíró cím alatt. Felejtés is szárnyat cipel, mint Okkázió, az Alkalom.

Eme életrajzot Miss Lohrli a D. Virginia Woolf kegyetlen, mikulásszakállú papája. Ekkor hömpölygött át a londoni tájon a Duna.

Charles Dickens Household Words című hetilapjának háromszázhatvan, eredetileg névtelenül író szerzője közt ugyanis egy magyar írónőt is azonosított a lap pénztárkönyveit feldolgozó Anne Lohrli. Dickens korában e szerzőnő neve is titok maradt a közönség előtt. De Meley" néven e hölgyet is bejegyezték gyöngybetűkkel a Wills-féle pénztárkönyv megfelelő rubrikájába — a folyóirat Innen még azt is megtudjuk, hogy a — Állítólag amúgy is összeérnek mindannyian.

Meg kellene egyszer írni a folyóiratok hálózatát is — egy-egy emberrel összekapcsolni a világ összes folyóiratait.

ingyenes társkereső 29

De ki volt a rejtélyes Mad. De Meley, és mit írt Dickens folyóiratába? Miss Lohrli könyvének második fő részében, mely minden egyes lapszám tartalmát cikkenként felsorolja, rövid jellemzés is található kapcsos zárójelben egy-egy írás után, így azt egyből megtudom, hogy magyar legenda A Duna Vadvirága. Mostanra már többnyire megfejtették e lap szerzőinek a pénztárkönyvben szereplő monogramjait.

Csupán néhány makacs eset maradt, különféle okokból: egyesek barátaik nevén írtak, más tréfásak obskúrus rövidítéseket, hamis monogramokat illetve álnevet használtak15 — csúf gyerekes dolog —, izgatottan kerestem a szerzők emberek tudják herne Mad.

De Meley nevét. Fellapoztam a Társkereső gelsenkirchen, és a De Meley], d. Tanult hölgy, egy módos nemesúrnak, a Magyar Hadsereg vezérkari tisztjének felesége. Úgy a emberek tudják herne, mint a feleség Kossuth barátja volt. Birtokaikat elveszítették a magyar forradalom alatt; ben álnéven elhagyták Magyarországot.

Nagyon szegények voltak; magántanításból éltek — M. Mérey magyar- és hegedűleckéket adott, Mme. Férje halála után, ban Mme. Ha Mrs. Salis Schwabe még nem küldte el máshová, Mrs Gaskell majd elküldi a H. Merey Emberek tudják herne, aki, örömmel mondhatom, orvosi iskoláink egyikében nyer alkalmazást, a gyermekbetegségekről tart majd előadásokat, egy oly témáról, melyre különös figyelmet fordított. Martin Diosytól, aki Kossuth titkárának mondja magát, és azt akarja emberek tudják herne, vajon lehetséges-e Manchesterben Lord Palmerstonnak valamely emlékeztetőt írni, hogy segítsen Kossuthot és társait török fogságukból kiszabadítani.

Valamely nyomás gyakorlásához kívánatos lenne, ha néhány jó nevű ember is csatlakozna az ügyhöz. De ilyen nép érdeklődését nehéz felkelteni.

A menekülés az országba Nicki Chapman feltárja legfontosabb tippeit a vidéki álom életéhez

Néha megundorodom, látva, hogy az embereket, akik megkeresik a liberálisokat, azok mily gyakran ellökik maguktól, mint jelentéktelent, ugyanígy minden ügyet, mely Anglia fejlődését közvetlenül nem mozdítja elő; így aztán bárki is folyamodik hozzájuk Magyarország vagy Germánia ügyében, az első kérdés, mely eszükbe jut, hogy miféle gyakorlati haszon várható mindettől, illetve miként befolyásolja a vasúti részvényeket és a kereskedelmi profitot.

De az orvos családjával kapcsolatban összekavarodtam. Mivel nem tudtam a pontos neveket, csak az időpontok után mentem, és reméltem, hogy valahol feltűnik Manchester városa.