Az emberek tudják, karlsruhe


Fóris György 13 komment A német alkotmánybíróság elhíresült múlt heti döntése főként azért fontos, ami mögötte van. Olyan közegben született, amiben EU-országok hatalmi és gazdasági érdekellentétei elegyednek ideológiai konfliktussal és az EU működtetését övező véleménykülönbségekkel. A hajdani közös piac még úgy volt zömében technokrata projekt, hogy a résztvevők politikailag homogénok voltak.

A mai, eseménykövető Unió úgy válik egyre inkább politikaivá, hogy éppen politikailag megosztottabb, mint valaha. A karlsruhei döntés ennek valahol terméke is, befolyásolója is. Amit viszont helyesebb tágabb összefüggésben nézni Tekintve, hogy a múlt heti ítélet azon Uniós intézmények döntései felett tört pálcát, amelyek az euró stabilitását Európai Központi Bankés az EU jogrendjének egységét Európai Bíróság hivatottak garantálni, az első reakciók az emberek tudják világvége hangulatot árasztottak.

Valójában, ami történt, az Európa háború utáni fejlődéstörténetének egy újabb epizódja, ami kétségtelenül bonyodalmakat vet fel, nem teljesen kizárva eno hammock single vs double még egyes intézmények esetében az ellehetetlenülés elméleti lehetőségét sem.

ülés szép muzulmán nő

De, amit mégiscsak elsősorban ebbe a tágabb közegbe helyezve célszerű vizsgálni. Mit fejez ki? Mindenekelőtt: a dolog bármennyire brutális, nem feltétlen volt teljesen váratlan.

Ha most nem a német alkotmánybírók, akkor holnap a lengyeleké, vagy a magyaroké, valamivel később esetleg az olaszoké, vagy a finneké. A levegőben volt — és ettől válik általánosabb érvényűvé a dolog.

Megjegyzés Budapest kapcsán Bevezető A vasút evolúciója valahogy úgy nézett ki, hogy először voltak a bányákban fapallókon gurított csillék, melyeket emberek toltak. Az embereket lovakra cserélték, a fapályát vasra.

Andreas Voßkuhle, a karlsruhei bíróság elnöke nem hagyott kétséget, hogy mire irányult döntésük az emberek tudják. Hogy ez első ránézésre miféle következményeket vetíthet előre — az EKB válságkezelő tűzerejének a gyengülésétől, a luxembourgi bíróság legitimációjának a megrendüléséig, ennek minden láncreakciójával együtt — azt a rákövetkező órákban és azóta is bőségesen kitárgyalta a nemzetközi sajtó és a szakértői reagálások sora.

De arról csak viszonylag kevés szó esett, hogy mindez igazából mit fejez ki? Márpedig a tényleges, hosszútávú hatások is végül ebből nőnek majd ki. Karlsruhe ügyben három egyre jobban mélyülő frontvonal keveredik. Az egyik, az egymást követő válságok nyomán a rend és biztonság iránti - immár szavazati erővé terebélyesedett - igény ütközése a szabadságjogok elsőbbségét védelmezőkkel.

Annyi bizonyos, hogy a két tendencia mind markánsabbá válása ugyanúgy megjelenik szavazói táborok és közösségi médiafelületek szintjén, miként ki tud teljesedni pártpolitikák, karlsruhe pártszövetségek, ideológiák ütközésében, valamint idővel kormányzati stratégiák egymásnak feszülésében is. Az utóbbit nemzetstratégiai érdekkülönbségeket — ami a másik súlyosbodó törésvonal — ráadásul egyre erőteljesebben mélyíti az európai országok közötti növekvő gazdasági különbség, vagy például a nyakukba hullott külső válságoknak mint migrációs nyomásnak, vagy most a járványnak való eltérő mértékű kitettség.

Mindez beletorkollik a harmadik problémahalmazba: az európai uniós integráció irányának és dinamikájának az alakulásába. Ami, a leegyszerűsítő közvélekedéstől eltérően, távolról sem egyenes vonalban nyomul a nemzetállamoktól egy föderációs irány felé. Ellenkezőleg, újabb és újabb formákat vesz fel, mint amilyen a válságkezelés az emberek tudják az uniós döntéshozás politikai jellegének az erősödése, ami viszont éppen, hogy a nemzetérdekek hangsúlyosabb megjelenését vonta maga után.

Az emberek tudják jön az, hogy az információs technológia forradalmának is köszönhetően az EU léte és tevékenysége minden korábbinál erőteljesebben tudatosult immár a szélesebb közvéleményben is. Ami viszont eddig nem ismert teret adott az EU-ellenesség megszerveződésének is. Törésvonalak 1. Végül is magát az Európai Uniót is akkor még Karlsruhe Piacot, no meg annak hajdani elődjét az érintett nemzetállamok aktuális érdeke hívta életre.

Visszaemlékezésekből jól ismert Jean Monnet-ék szerepe egy gyökeresen új európai együttélési rendszer megtervezésében Ez azonban csupán a történet EU-megálmodóira emlékezik, de nem magyarázza meg azt, miért fogadta el ötletüket a hatalmon lévő német és francia politikai elit? Amelyik már nem összeurópai álmok, hanem racionális nemzetstratégiai szempontok alapján döntött. Nos, adott volt egy, a háború nyomán az európai hatalmi játszmákban jelentősen meggyengült Franciaország, online társkereső mauritius vezetői azzal szembesültek, hogy az amerikai Marshall-tervvel újjáépülő új európai rendben a francia befolyás önmagában már csak behatárolt lehet.

És adott volt egy háborúban legyőzött és jobbára karlsruhe anyagilag, politikailag és morálisan is első számú felelőssé tett csonka Nyugat- Németország.

Amelyik mérhetetlen elszigeteltségből kellett, hogy valamiként kitörjön, és nem utolsó sorban gazdaságilag is talpra álljon. Szakértők szerint ez magyarázza, hogy Schuman és Monnet viszonylag hamar úgy döntöttek, hogy az eredetileg csak francia-német együttműködéshez szánt szén- és acélközösségi tervet megnyitották a többi nyugat-európai ország előtt is.

Öt évvel a háború után egy német számára még ugyanúgy nehezen lenyelhető lett volna az akkor ugyan még nagyon behatárolt szuverenitás-megosztás kizárólag a franciákkal, mint és még inkább fordítva.

Mindjárt más volt az akusztikája, ha egy új, átfogó európai projektről lehet szó.

Jézustól Krisztusig

Kézzel fogható kormányzati, nemzetstratégiai szempontok találkoztak benne Monnet-ék intézményi és együttműködési modelljével. Kezdetektől fogva. Hanem számára jól megragadható gazdasági, biztonság- és geopolitikai, nemzeti-etnikai stb. Amibe láthatóan beleférhet a szuverenitásmegosztás is.

Például, ha ezzel nő az állambiztonság leköti a potenciális ellenségeketvagy — mondjuk magyar szempontból — intézményesíthető általa a több tagországba szétszóródott magyar népesség szorosabb kapcsolattartása.

A probléma akkor kezdődik, ha a résztvevők úgy látják, hogy az államérdekek többé már?

Hallgatóinkat arról kérdeztük, a német nyelvű képzés résztvevőiként hogyan látták, hogyan élték meg "belülről" a képzést? Végül is beadtam jelentkezésem, melynek köszönhetően hatalmas élményekkel gazdagodtam. Eltölthettem egy szemesztert Karlsruhe nagyhírű egyetemén a KIT-n is, melynek elérése, teljesítése egy szuper célt ad az egyetem nehézségein való túllendüléshez. Úgy érzem, hogy a mérnöki munkaerőpiacon is hatalmas előnnyel indul az, aki tud németül, rendelkezik külföldi tapasztalattal, és még a szakkifejezéseket is ismeri, mindezek elsajátítására tökéletes lehetőséget nyújt a BME-s németképzés. Úgyhogy aki netán vívódik, hogy nekivágjon-e, annak üzenem, ez ne is legyen kérdés, próbálja meg!

Még durcásabb a hangulat, ha ezen érdekeik szerintük kifejezett csorbát szenvednek. Akár partner-résztvevőktől, akár a közösen létrehozott intézmények miatt. Márpedig főként a pénzügyi és migrációs válság óta mind több ország kormánya és még inkább közvéleménye úgy véli, hogy az utóbbit éli meg. És ami súlyosabb, hogy ez sok esetben mások viszonylatában kölcsönös is. Mint amikor például — klasszikus felállás — egyes gazdag északi tagországokban komolyan úgy tartják, hogy közvetve, közvetlenül ők finanszírozzák a folyton eladósodó déliek beteges gazdaságát, az utóbbiak pedig meg vannak győződve, hogy tartós gazdasági nyomorúságuk fő forrása a járvány kirobbanásáig Észak-diktálta megszorítási politika, a németeknek kedvező kötött az emberek tudják, vagy például a szerintük fennálló holland társaságiadó-dömping.

Például abban, ahogy az olaszok és a franciák esetenként spanyolok eddig még mindig ki tudtak siklani az elszámoltatás érdemibb költségvetési hiányeljárás elől. Magyarul: hogy beépített EU-intézményi csápjaik rendre kisegítették őket Cserébe az emberek tudják déliek meg folyton arra gyanakodnak, hogy a Bizottság voltaképpen Berlin zsoldjában áll, és az északiak diktátumát karlsruhe - az ő kárukra.

Ezekben az ügyekben tehát már nem csak bizottsági bürokraták torzsalkodnak tagállami tisztviselőkkel politikusokkalmég csak nem is európai parlamenti képviselők lövöldöznek egymásra és egymás országaira. Hanem tagállami kormányok érzik úgy, hogy országukat megrövidítették, indokolatlanul korlátozzák, vagy legalábbis államérdekeikben közvetlenül veszélyeztetik.

És nem "Brüsszelben", hanem pontosan megnevezett más tagtársakban azonosítva a probléma tényleges forrását.

Account Options

Az olasz közösségi média például az eurókötvény elvetése kapcsán hamar rányomta a németekre a bélyeget, hogy a "Fritzek" úgymond most nem tankokkal, hanem pénzügyi megszorításokkal támadnak — de a cél ugyanaz. Hasonló a helyzet a jogállamisági vitában is, ahol a magyar politikai kommunikáció ugyan elsősorban "Brüsszelt" tette meg a szerinte "alaptalan beavatkozások" első számú forrásává, de közben döfést intézett az úgymond magát menteni akaró "elfáradt Nyugat" felé is.

Aminek példája úgymond veszélyesen ragadós lehet. Egy veterán magyar diplomata ennek kapcsán idézte is Emmanuel Az emberek tudják, aki áprilisban azzal érvelt az eurókötvény bevezetéséért, hogy ellenkező esetben Olaszországban visszajönnek a szélsőjobboldaliak.

Pártpolitikává vált az egész " — vélte erről az említett forrás. Amivel nem biztos, hogy teljesen egyet kell érteni.

  • GA – Oldal 9 – Magyar Antropozófiai Társaság
  • Mi lesz az EU-s intézményekkel - Karlsruhe után És az intézmények?

Salvini, a miniszterelnök-helyettessége zenitjén például már olyan EU-modell bevezetését kezdte szorgalmazni, aminek nem sok köze lett volna az eredeti, szuverenitás-megosztáson és közösségi eszközökön is alapuló Monnet-féle integrációhoz [3]. Azaz, egy meggyőződéses integráció-párti politikus részéről a Salvini-politika elleni fellépés már nem csupán saját pártpolitikai prioritásait, de az általa értelmezett Európa-projekt védelmét is kifejezhette. Karlsruhe a pártpolitikai érzet így is figyelemreméltó, amennyiben az eddigieket egy érdekes új vonással egészíti ki.

Azzal, hogy érintett tagállami oldalon egyre gyakoribb, hogy már nem is francia, vagy német érdekek nyomulásáról, hanem a "balliberális platform", vagy az "illiberalizmus" térhódításáról beszélnek.

Helyenként a kormányzati propaganda szintjén is, de a sajtó és a közösségi média valamelyik része bizonyosan. Törésvonalak 2. A hidegháború idején az ideológiai választóvonal a Berlini Falnál volt. A Falon túl nemcsak a Varsói Szerződés katonái és szovjet atomrakéták állomásoztak, hanem a Marxizmus-Leninizmus ideológiája is, ami a maga világképével magában is ellenségnek számított. A nyugati oldal országai egymás között nemzeti érdekek mentén sok mindenben összevesztek, de ideológián soha.

Vitáikhoz a legritkább esetben adott muníciót az, hogy milyen párt — szociáldemokrata vagy konzervatív — volt éppen hatalmon. Pontosítsunk: repedések azért történtek. Mindenekelőtt az as nyugati diákmozgalmak és demonstrációk, meg az ezt kísérő elméleti érvelések idején.

találkoznak, hogy megismerjék

De ez sehol nem jelent meg kormányzati tényezőként. Az akkori középpártok hamar összezártak.

új év egyedülállók bonn

Azzal, hogy a nyugati közös piac tovább terjeszkedett a keleti térfélre is, azt várhatnánk, hogy ez az emberek tudják ideológiai homogenitás ment vele együtt. Az első években ez voltaképpen így is volt.

  1. Ből 35 nehéz
  2. Találkozik nők nice
  3. Gazdaság: " euró maradt 50 munkás kétheti bérére" | gergelyair.hu

De aztán több fejlemény is fokozatosan kikezdte. A válságok a növekvő bizonytalanságban élők körében erodálták az addig vezető hagyományos középpártok legitimitását, miközben növelték a biztonság, a védelem, a stabilitás, az erős vezetés igényét.

Olvasási mód:

A végeredmény pedig, hogy néhány év alatt szárba szökött a látszólag azonos oldalon állók egyre elkeseredettebb ideológiai csatája.

Először még csak pártok, mozgalmak között - kedvelt színtér az odamondogatásra az Európai Parlament volt - de utóbb már az eltérő párttok által vezetett tagállami kormányok szintjén is. Újabban ezt koronázza meg az, hogy ma már sokan EU intézményi lépések mögött is pártpolitikai megfontolásokat karlsruhe.

Mindegy, hogy melyikben mennyi a valóságtartalom. Többnyire nem sok. De a példa nem is ennek pontos vagy pontatlan igazságtartalma miatt érdekes. Hanem mert demonstrálja, hogy milyen széles kiterjedéssel tud ma már ideológiai következésképpen ezt megjelenítő pártpolitikai vetülete lenni az egykori — kvóták, tarifák körül zajló — közös piaci technokrata egyeztetéseknek.

Betűméret:

Törésvonalak 3. Hogy EU-tagok között vita van, az nem újdonság. Mióta a szervezet létezik, alapvető funkciója a benne résztvevők közötti véleménykülönbségek becsatornázása és kezelése. Sokak szerint ez az EU létének egyik értelme. Ami új, hogy miről és hogyan vitáznak. A kezdeti közös piac legfontosabb vonása a fent említett módon a depolitizáltság volt.

Nem is történhetett másként: a néhány évvel korábbi háborús ellenségek között csak olyan alapon indulhatott viszonylag hamar relatíve zavartalan együttműködés, ha az közösen karlsruhe szabályok mentén technokrata szakértői problémakezelésből állt. Ez volt a piaci szabályalkotás viszonylag felhőtlen időszaka.

Amiben ugyan akadtak komoly visszaesések is — mindenekelőtt amikor ban Charles de Gaulle megtagadta a részvételt a közös munkában mindaddig, amíg az agrárpolitika ügyét nem rendezik —, de összességében mégis bő három évtizeden át stabilitást hozott. A megosztott világ eltűntével, az EU-bővítés és mélyítés egymást kiegészítő kurzusával a kilencvenes és kétezres években már látszott, hogy szaporodtak azok a kérdések, amelyek politikai válaszokat igényeltek, és amelyekre addig nem karlsruhe korábbi közös szabályok.

A berobbanó válságok — kezdve az eurót létében megrengető pénzügyivel — aztán végkép félresöpörtek minden hezitálást ez ügyben. A görög válság es kipattanásától karlsruhe az együttes munkában a létező szabályok végrehajtása helyett a folyton változó eseményekre történő reagálás politikája vált meghatározóvá. Az előbbit, megszabott mandátum alapján, el tudták végezni bürokraták is. Az utóbbi politikai szintű döntéshozást igényel. Megkerülhetetlen következménye volt ez a válságokkal szembesülő EU félig kész mivoltának.

Félig kész, amennyiben félúton van a közös állam, és az önálló országok egyszerű együttműködése között. A példák ismertek: a tagországok vadász kereső nők van közös pénze, de nemzeti a költségvetése, a kincstára, a pénzügyminisztériuma.

Létezik normál helyzetben szabad és ellenőrzés mentes határátlépés egymás között, de nincs közös külső határőrség és közös belügyminisztérium. Amíg a napi rutin szerint zajlik az élet, addig a dolog így is működik.

új ismerősöm nem akarja a kapcsolatot

Az ismert teendőkre kidolgozott intézkedések működésben tartják karlsruhe folyamatokat. Válság esetén azonban addig ismeretlen kérdések merülnek fel.

Hiszen ettől válságok. Ilyenkor rövid idő alatt olyan problémákat kell tudni megoldani, amikre nincs kész szövegkönyv, iránymutatás, precedens.

Esetleg a nemzeti szuverenitást érintő érzékeny területről van szó ld. Jó eséllyel éppen ezért nem is karlsruhe róluk addig közös ügykezelési mechanizmus, merthogy a tagoknál nem volt meg a készség kiadni nemzeti kézből az illetékességet. A probléma az, hogy válság okozta extra terhelés nem egyformán érinti a különböző helyzetben lévő tagországokat, és hacsak nincs azonnal működésbe lépő és közösen menedzselt kiegyenlítési mechanizmus, az egyéni érdekek alapján ilyenkor gyorsan elkezdenek divergálni.

Megtehetik, hiszen nemzeti illetékességben intézkednek. Csak éppen ezzel az összuniós helyzet tovább romlik, ami előbb-utóbb visszaüt az egyes országokra is.

Ez történt az elmúlt tíz év összes válságának kezdetén, indítva a görög összeomlással, egészen a koronavírus járványig.